Milyen szerencsés vagyok! Ma is úgy érzem, a tenyerén hordoz az Úr. Hiszen van szerető édesanyám, aki eljött autóval Budapestről (76 éves), felpakolva háromféle süteménnyel, salátákkal, hogy ne legyen annyi dolgom, és sütött még egy nap tepsi káposztás pogácsát is, most pedig ebédet főz nekünk. Persze más ajándékokat is kaptam tőle, de a legszebb az, hogy itt van velünk!
És van csodálatos, okos kislányom, aki mindig eltalálja, minek örülök a legjobban – most is meglepett álmaim cipőjével! (Igen, sportcipő! J) Unokákkal is megajándékozott, akikért igazán hálás lehetek. Ma nálunk aludtak, és annyira szeretnek itt lenni, hogy azt kérték, ne kelljen korán hazamenniük, hadd maradjanak estig. Persze, hogy maradhattak – kell-e mondanom?
És van szerető uram is (kisbetűvel írtam, de nevezhetem Hitvesemnek, nagybetűvel) aki mindent előkészített erre a szép napra: virágokat hozott, füvet nyírt, pecsenyezsírt és mennyei tatárbifszteket csinált, és… ezeknél sokkal, de sokkal többet köszönhetek neki; vele boldogan élek!
„Egy híját esmértem örömimnek még…”: a kisfiam hiányzott nagyon, sajnos nem tudott eljönni. De felhívott, nem felejtette el.
Hálás vagyok Istennek mindezért. S bizony úgy hozta a sors, hogy a mai napon két templomban is én szolgáltam: Nagyalásonyban evangélikus, Nyárádon református istentiszteletet tartottam, mert Judit Sárváron keresztelt, Julika Erdélybe utazott. (Az igehirdetést hamarosan itt olvashatjátok: „A jókedvű adakozót szereti az Isten.”)
Aki idáig eljutott az olvasásban, az bizonyára rájött, hogy ma van a születésnapom. Ma lettem 53 éves! J Nem is olyan rossz... ;) Mindent köszönök! SDG!
