A 41. szeptember 1-je
Szokatlan érzés, hogy számunkra ma nem kezdődött el az iskola. És hiányzik? Őszintén mondom: nem. Pedig amikor az utolsó munkanapomon (február 19-én) utoljára végignéztem az angoltermen, és becsuktam magam mögött az ajtót, majd’ a szívem szakadt meg. Azért kibírtam hazáig, de itthon kitört belőlem a zokogás. Elsirattam akkor a 40 évet, életem első és utolsó igazi munkahelyét.
Gyöngyinek szeretettel
Szeretett kolléganőnk, igazgatóhelyettesünk Nyámándiné Rozner Gyöngyi ma dolgozott utoljára az iskolánkban. A karácsonyi műsort követően búcsúztunk tőle (bár az igazi búcsúztató még hátravan, hiszen egyelőre a szabadságát tölti). "Gondolkodtam, mit is adhatnék neked, amit csak én adhatok, s amiről te is tudod, hogy igazán én vagyok. Minden gazdagságom: hangok és szavak, néhány általuk kimondott gondolat..." Íme az achrosztikon (a kezdőbetűk összeolvasása kiadja a nevét):
