Az alábbi írásom az egri Líceum Kiadónál jelent meg 2015-ben. Bár kissé tudományos hangvételű - erre való tekintettel több részletben közlöm -; remélem, nem riasztja el a téma iránt érdeklődőket. ;)
1. Bevezetés
A címet Romhányi József és Nepp József örökbecsű Mézga Aladár különös kalandjai című rajzfilmjéből kölcsönöztem. Így hangzik ugyanis újmagyarul a Mézga Gézának, azaz Köbükinek (az ükapa ükapjának az ükapja) küldött felszólítás Öcsitől, a XXX. századbéli leszármazottól. Vajon már most, a XXI. században elérkezett az újmagyar ideje? Romhányi későbbi időpontra képzelte ennek a jövőbéli nyelvnek az eljövetelét, pedig már most is érezni az előszelét. Az interneten csetelők előszeretettel használnak olyasféle kifejezéseket, mint amilyeneket Öcsi a filmben. Ő azt mondja: „kapcs ford” (kapcsolok fordításra), me ker lex (megkeresem a lexikonban) és „abhagy” (abbahagyni), mi azt írjuk (vagy mondjuk?): „rem” (remélem), h (hogy) és „grat” (gratulálok), és így tovább. De vajon tényleg efelé a nyelvhasználat felé haladunk? Hogyan alakult ki ez az „újmagyar” nyelv? Vannak-e egyéb jellemzői is? Ki, hogyan és miért használja? Romlik-e ezáltal az „ómagyar” nyelv? Szükség van-e a digilektusra, kell-e tanítani, vagy – épp ellenkezőleg – óvni kell-e a nyelvet az effajta „betolakodó” hatásoktól? Ezekre a kérdésekre keressük a választ.
2. Az új „beszéd”
A kommunikáció alapvetően két csoportra osztható: az egyik, amelyben non-verbális jelekből áll a kommunikáció, míg a másikban verbálisan történik az információcsere. A non-verbális kommunikáció (pl. mimika, gesztikulálás, tekintet) fontos szerepet játszik az újfajta szó- és írásbeliségben, mivel képként való kódolásuk lényeges eleme az informatikai kommunikációnak. A verbális kommunikáció két alapvető formája hagyományosan az írott és a beszélt nyelv. Ezt a felosztást Balázs Géza módosítja, kiegészíti, mivel szerinte a kommunikációs létformák a digitalizáció hatására jelentősen megváltoztak. Ennek alapján megkülönböztet elsődleges és másodlagos írásbeliséget és szóbeliséget, s ez utóbbit új „beszéltnyelviség”-nek nevezi. (Balázs, 2005). Ez a beszédhez közeli, képeket is használó, szlenges írás, jobban mondva közlésmód a számítógép (újabban az okostelefonok) segítségével jön létre.
Az internetes kommunikációt tekintve a másodlagos írásbeliség egy újfajta állapotot jelent, melyben a hagyományos írást (amelyben valami íróeszközzel egy felületre rögzítünk írásjeleket) felváltja a technika. Korábban a gépírás és a számítógépbe írt szöveg is ide tartozott, ám mára az azonnali interaktivitású diskurzus vette át a főszerepet, azaz a csetelés és a mobilcset. Ezek már lényegesen közelebb állnak az élő, beszélt nyelvhez.
Kis Ádám szerint ezeket az írott dialógusokat bizonyos metakommunikációs eszközök hiánya különbözteti meg az élőbeszédtől (Kis 1997):
- A közös tér (az írott dialógusban növelni kell az információ mennyiségét a megértés érdekében)
- A gesztusnyelv és az arcjáték
- Modulációs eszközök (hangerő, hanglejtés)
Ez utóbbi kettőt hivatottak pótolni az ún. emotikonok, amelyek személyesebbé teszik az online párbeszédet, segítséget nyújtva az üzenetek pontosabb vételéhez. Az interneten és könyv formátumban számos emotikonlexikon érhető el, amelyek a jeleket tematikusan csoportosítják: pl. öröm, szomorúsag, csodálkozás, kínos érzések, szerelem, cselekvések, megjelenés, evés, ivás, alvás stb. Bódi Zoltán kutatásaiban az emotikonok a következők jelzésére is alkalmasak: indulat, boldogság, türelmetlenseg, elégedetlenség, gúny stb. Használatosak dinamikus emotikonok is, amelyekről Veszelszki Ágnes ad tematikai es funkcionalis csoportosítást: érzelmek, általános cselekedetek, szexualitás-erotika, agresszió, humor, kapcsolattartás és ünnepek, figurák, írásjelek (Bódi-Veszelszki 2006).
