(Kocsis - Nagy Noémi)
- Mi maradt meg a filmek és művészet iránti rajongásodból az angol nyelvkönyvek írása mellett?
Szinte minden, mégis elsősorban az irodalom és a zene. Minden áldott nap olvasok valamit, a műfajok terén nem vagyok válogatós. Jókai Anna és Szabó Magda mellé simán befér Agatha Christie vagy Joanne Harris, de hogy ne csak írónőket említsek, Kodolányi János, Szobotka Tibor, Murakami Haruki, Jo Nesbo vagy akár Steve Berry könyveit is szeretem. A szépirodalom mellett érdekelnek a nyelvészeti, a vallási és a földrajzi témájú művek is. (Ezzel már válaszoltam Renata Alexandra Wertmüller kérdésére is.)
A zenében úgyszintén mindenevő vagyok, kivéve a mulatós zenét és az operettet. J 6 évig tanultam zongorázni, és szerettem volna folytatni zenei tanulmányaimat az orgona tanszakon, de sajnos ez elmaradt. Pedig hasznát vehettem volna a kántori szolgálatban, merthogy két falu kántora is vagyok. Így autodidakta módon tanultam meg korálkönyvből játszani.
Az irodalom és a zene igazán az első regényemben kapcsolódik össze, amelynek címe Tainted Love – Romlott vágy. Kedvenc énekesem, Marc Almond dalszövegei vezetik be az egyes fejezeteket. Amíg a cselekmény járt az eszemben és miközben írtam, folyton őt hallgattam. Előfordult, hogy egy szövegrészlet adta az ihletet a történet fonalának gombolyításához.
- Milyen a mindennapi életben, a tanításban alkalmazni azt a tudást, amit a tankönyveidben megfogalmazol?
Először az jutott az eszembe, hogy: kényelmes! J Ugyanis – mivel én írtam a tananyagot – nem kell készülnöm az órákra, hiszen minden a fejemben van. Ha komolyabban belegondolok, akkor élvezem, hogy átadhatom a különböző korcsoportoknak (kb. 10 évestől 30 évesig) azt a tudást, műveltséget, amelyet magamba szívhattam az évtizedek alatt. Hála tudós édesapámnak, aki sok mindenre felhívta a figyelmemet, kedvet csinált az olvasáshoz és a muzsika szeretetéhez, mindig érdeklődő és nyitott voltam.
Nyelvkönyvet írni nem fogható ahhoz, amikor pl. történelem- vagy földrajzkönyvet ír az ember, hiszen azok tényanyagra épülnek. Míg egy irodalomkönyv esetében elhatározom, hogy beleteszem pl. A hét krajcárt, addig egy nyelvkönyvben nekem magamnak kell megírnom A hét krajcárt, és a többit is! Szereplőket, jellemeket formálok, történeteket találok ki… ez már hasonlít az írói alkotómunkára, nem? J
- Miért választottad a szerzői kiadást új könyvedhez?
Az alapfokú angolkönyvem előzménye (első kötete) a kiadóm szerint nem fogyott a kellő példányszámban (elsősorban a reklám hiánya miatt), és úgy éreztem, hogy kár volna veszni hagyni azt a színvonalas anyagot, amelybe annyi időt, munkát és pénzt beleöltem. Életem legjobb angolkönyvéről van szó, amelybe – úgy érzem – sikerült mindazt a tapasztalatot, kreativitást és humort beletennem, ami szakmai életpályám méltó megkoronázása lehetne.
- Kérlek ossz meg a többiekkel egy marketinggel, könyvkiadással, könyvírással kapcsolatos tapasztalatot!
A reklám hiánya lehetetlenné teszi egy könyv sikerét, míg a folyamatos marketing akkor is eléri a célját, ha egyébként silány alkotásról van szó. Gondoljunk csak A szürke ötven árnyalatára! Aki olvasta (én igen), az tudja, hogy irodalmi szempontból meglehetősen értéktelen, és ennek ellenére bestseller lett.
Hasonló a helyzet az angolkönyvek terén: míg a nagynevű külföldi kiadók az egész világra terítenek hatalmas marketinggel, addig a hazaiak hiába állítanak elő színvonalas termékeket, ha a reklámra már nem tudnak áldozni. Ez a helyzet ahhoz hasonlít, mintha egy sarki kisbolt próbálna versenyezni a Tescóval.
Ezért tetszik a Publio hozzáállása: úgy látom, ők segítik a szerzőiket a reklámozásban is, s így remélhetőleg nem marad el a siker.
(Ekker Éva)
- Mi vonz leginkább a falusi életben? Foglalkoztok esetleg valamilyen szinten földműveléssel is, vagy neveltek állatokat?
Bizony nagy váltást jelentett az életünkben, amikor a fővárosból ebbe a Veszprém megyei kis faluba költöztünk, aminek még a nevét hallottuk azelőtt. Régebben azt mondtam volna: „Ezt dobta a gép.” Ma már hívő emberként úgy tartom, a Jóisten intézte így, s nem véletlenül rakott minket ide „a háta mögé”. J
Férjem képesítés nélküli napközis nevelőként kezdte, most ő az iskolaigazgató. Én eleinte magyar – orosz szakos tanárként dolgoztam, de mivel egy falusi iskolában mindenhez kell érteni, tanítottam rajzot és éneket is. Aztán jött a rendszerváltás, átképeztem magam angoltanárrá, és azóta – megtartva az általános iskolai munkámat – a Pápai Református Teológián tanítok angolt. Közben írtam egy csomó angolkönyvet, amelyekből ma is több tízezren tanulnak országszerte.
Amúgy mindketten szerettük a vidéki életet, férjem geológus-technikusként tavasztól őszig a „terepen” dolgozott, én meg sok időt töltöttem a Szent György-hegyi szőlőnkben, ahol ma sincs vezetékes víz (villany sem volt jó darabig). Szőlőt művelni nagyon szeretek, például kifejezetten élvezem a metszést és a kötözést, de bevallom, a kerti munkához, gyomláláshoz, kapáláshoz nem fűlik a fogam, az az uram reszortja. Szerencsére ő örömmel tevékenykedik a hatalmas kertben, ami egészen a patakig fut le, a végén egy kis erdővel. Viszont amit megtermel, azt én dolgozom fel; állítólag nagyon finom lekvárokat főzök málnából, szederből, meggyből, fekete ribizliből. A füvet is lenyírom, ha kell. Többnyire fával fűtünk, a fát az istállóba behordani és szépen felrakni szintén az én feladatom.
Állatokat nem tartunk, egyelőre nem is szeretnénk. Tojást, sonkát, szalonnát, házikolbászt a faluban veszünk. Van egy hűséges, öreg macskánk, Gizi, aki még az iskolába és a templomba is elkísér bennünket, no meg egy egyéves kiskutyánk, Lulu, aki egyelőre még szokja a rendet.
(Lang Tünde)
Melyik volt a kedvenc szinkronszereped?
A leghíresebb kétségkívül a Madarak és a Házibuli, de a legjobban mégis a Szonáta a vörös hajú lányhoz című csehszlovák (!) filmet szerettem, amelynek a főszereplője egy focikapus kamaszlány volt, aki egyébként zongoraversenyre készült egy Grieg darabbal – akkor vált kedvencemmé ez a norvég zeneszerző. Magam is fiús mentalitással rendelkező lány lévén nagyon tudtam azonosulni a szereppel!
Ha nem tankönyvet írsz, mennyire merítkezel a valóságból, és milyen mértékben kitaláltak a történeteid?
Bevallom, az első regényemben szereplő események közül több is megtörtént velem, ám szeretném hangsúlyozni, hogy nem életrajzi regényről van szó. A legtöbb szobrász és festő használ modelleket – itt gondolhatunk Munkácsyra, aki saját magát feszíttette fel Krisztusként, hogy saját szemével lássa, hogyan viseli ezt az állapotot test –, s természetesen az írók is élnek ezzel az eszközzel. Szabó Magda egyik utolsó művében fedi fel, melyik hősének ki volt a mintája. Gondolom, a családja és a közeli ismerősei közül sokan ezt akkor is pontosan tudták, érezték. Így vagyok ezzel magam is. A családtagok, közeli barátok biztosan magukra ismernek néhol. Ám a külső és belső jellemvonások keverednek, az események többnyire a fantáziám szüleményei, így senkire nem mondhatjuk, hogy „X azonos Z-vel”. Egyik kedvenc figurámat, Márkot legalább három férfiból gyúrtam össze, ha nem többől.
Egyet viszont elárulhatok: a regénybeli Lukács Olivérnek, a – természetesen képzeletbeli – O’Liver zenekar frontemberének modelljéül Likó Marci barátom (Vad Fruttik) szolgált.
Mi jelenti a legnagyobb nehézséget egy tankönyv megírásában?
A tankönyveknél szoros keretek között kell véghez vinni az alkotást – ez a keret a tantervet jelenti. Másképpen úgy tudnám szemléltetni, hogy a kerettanterv egy csontváz, amelyre én rakosgatom rá a húst, a bőrt, a hajat és a többi részt, tehát nagyrészt tőlem függ, milyen lesz a végtermék. Nehéz, de élvezetes munka ez!
Mennyi ideig tart az összeállítása?
Nekem minden tankönyv és a tartozékai megírása kb. egy évet vett igénybe. Szeptembertől november végéig, december elejéig maga a könyv megírása, adventben pihenés, januártól húsvétig a munkafüzet, májusban és júniusban a tanári kézikönyv a hanganyag forgatókönyvével és a hangfelvételek következtek. A nyár mindig a pihenésről és a feltöltődésről szólt.
Kiadás előtt átesik valamilyen teszten, vagy csak élesben derül ki, hogy megfelelően működik-e?
A tankönyvvé nyilvánítás hosszadalmas és rendkívül szigorú procedúra, amely sokféle követelménynek való megfelelést jelent. Ezt nem is szeretném részletezni. Az Apáczai Kiadós korszakban a biztosítékot az jelentette, hogy minden tankönyvíró maga is gyakorló pedagógus volt, tehát saját tapasztalataikkal nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a tankönyveik „működjenek”.
Tanárként biztosan számos mulatságos iskolai történetnek voltál tanúja az évek során. Szerepel a terveid között csokorba foglalni őket egy könyv formájában?
Örülök ennek a kérdésnek! Évek óta gyűjtöm az anyagot, csak még magam sem fogalmaztam meg, hogy milyen célra. Lehet, hogy pont ebből lesz egy új kötet? J
(Orsós Anna)
Saját nyelvkönyv összeállítása komoly gyakorlatot és sok praktikát igényel, melytől a gyerekeknek könnyebb lehet. Felnőtteknek is szánsz nyelvkönyvet?
Már van is, hiszen a ME EleMEntary nemcsak középiskolai, hanem alapfokú nyelvtanfolyamon tanulóknak is íródott. A folytatás, a ME InterMEdiate úgyszintén – épp ebben számítok a Publio segítségére, profizmusára. J
