„Millió és millió történet zajlik, a nő és a férfi örök rejtély marad. Vajon miért? Pedig erről szól a világirodalom java az idők kezdetétől mostanig. Mégis, amikor ott vagy benne – megfejthetetlen…”
Ez a részlet pontosan és szépen összefoglalja, miről szól Schäffer Erzsébet regénye.
Az író nevével bizonyosan sokan találkoztatok már; a Nők Lapja régi és rendszeres szerzője. A nemrégiben ott megjelent folytatásos története, az „Amikor boldog vagy…” engem több dologban emlékeztet erre a regényre: a főszereplő ott Csólyi Viola, itt Balyi Laura, mindketten az igaz szerelmet kereső, néha meghökkentően cselekvő, a kiszámíthatatlan jövőbe, valami újba bátran belevágó szép leányok. Mindkettőben megjelenik Erdély, hosszú vonatozás Budapestre, egy vendéglátó kedves, idős házaspár, az anya-lánya konfliktus, de ami a legfontosabb: a nő és a férfi – a bevezetőben már említett – megfejthetetlen kapcsolata.
Laura, azaz művésznevén Lora 16 évesen – az ’56-os forradalmat követően – menekül külföldre, az ismeretlenbe. Őt kísérjük végig kalandos életútján. A szerencse lánya – Bécsben, Svájcban, Rómában és mindenütt, amerre jár, sorsszerű találkozások kapcsán fantasztikus segítőkre és karrierre talál… és csodálatos férfiakra. Először Gyuri, a kamaszszerelem; aztán Imre, az igazi barát, a játszótárs, a gondoskodó partner, az első férj; Marcello, a második, a perzselő, ám tragikus véget ért szerelem; végül (végül?) Cris, a harmadik, odaadó férj.
A regény az írója szerint igaz történet, az első szótól az utolsóig. Ha így van, ettől még izgalmasabb.
És oda fogom adni anyámnak.
